From “Third Part of Henry VI.,” Act II. Sc. 5. KING HENRY.—O God! methinks, it were a happy life, To be no better than a homely swain; To sit upon a hill, as I do now, To carve out dials quaintly, point by point, Thereby to see the minutes how they run: How many make the hour full complete, How many hours bring about the day, How many days will finish up the year, How many years a mortal man may live. When this is known, then to divide the times:— So many hours must I tend my flock; So many hours must I take my rest; So many hours must I contemplate; So many hours must I sport myself; So many days my ewes have been with young; So many weeks ere the poor fools will ean; So many years ere I shall shear the fleece: So minutes, hours, days, months, and years, Passed over to the end they were created, Would bring white hairs unto a quiet grave. Ah, what a life were this! how sweet! how lovely! Gives not the hawthorn bush a sweeter shade To shepherds, looking on their silly sheep, Than doth a rich embroidered canopy To kings that fear their subjects’ treachery?
A Shepherd’s Life
More from Poet
|
Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most; most, míg a világ célomban keresztez, társulj csak a balsorshoz, és taposs, ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez: jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem átúszott romjain, s a gyászt legyőzte; elszánt csatába most kezdj ellenem, ne hozz esős reggelt a szeles... |
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt ajkánál a rőt koráll ragyogóbb. Fehér a hó? Az ő keble sötét. Drót a haj? A haja fekete drót. Láttam rózsát, fehéret s pirosat, de az ő arcán bizony sohase; s némely párfőm gyönyöre csábosabb, mint amilyen úrnőm lehellete. Szivesen hallgatom - de tudom, a... |
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod... |
Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb, mint romtemplom didergő karzatán, hol nemrég édes madárkórus dalolt. Nézz engem, mint nyugati szemhatáron foszló alkonypírt, mikor a setét éji lassú-lassan csukja le az álom szemhéját, mint koporsó fedelét. Lásd... |
|
From “a Midsummer Night’s Dream,” Act II. Sc. 2. Enter TITANIA, with her train. TITANIA.—Come, now a roundel, and a fairy song; Then, for the third part of a minute, hence;— Some, to kill cankers in the musk-rose buds; Some war with rear-mice for their leathern wings, To make my small elves... |