Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt ragyogott fölöttünk.
Sürű jegenyesor, platán
Csoport nézett le ránk középen,
Nyugalma, csöndje fönségében
Sötéten, mint a Notredame. Az égi tündöklő betűkben
Sokáig némán elmerülten
Kutattuk sorsunk...
|
Nos, vége! s bármily fájó íz is, A szőlők ifjú rügye pelyhes, Drágám, hát ránk is ily... |
Tenger és alkonyég között Tenger és kikötő között |
Mondd újra s újra mondd és újra mondd, |
Csitt, csitt! Csöndbe tipegj, kedvesem az éjben! |