Sonett XLVII.

Mein Herz und Auge, sie sind jetzt vereint,
Und jedes strebt, das andre zu beglücken.
Wenn dich zu seh’n, mein Aug’ in Sehnsucht weint,
Wenn Liebesbängen mir das Herz erdrücken:
Dann malt dem Aug’ sich deiner Liebe Bild,
Das Herz wird Gast bei dem gemalten Fest;
Das Herz darauf des Auges Sehnsucht stillt,
Und Theil an seinem Liebestraum ihm läßt.
So durch dein Bild und meine Liebe immer
Bist du, wo du auch seist, stets nahe mir;
Weiter als meine Träume schweifst du nimmer,
Bei ihnen bin ich stets, und sie bei dir.
    Und schlummern sie, dein Bild in meinem Blick
    Erweckt mein Herz, ihm und dem Aug’ zum Glück.

Collection: 
German
Translator Simple: 
Emil Wagner, Pseudonym für: Ludwig Reinhold Walesrode
1840
William Shakespeare

More from Poet

  • XC. szonett

    Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most; most, míg a világ célomban keresztez, társulj csak a balsorshoz, és taposs, ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez: jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem átúszott romjain, s a gyászt legyőzte; elszánt csatába most kezdj ellenem, ne hozz esős reggelt a szeles...

  • Úrnőm szeme

    Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt ajkánál a rőt koráll ragyogóbb. Fehér a hó? Az ő keble sötét. Drót a haj? A haja fekete drót. Láttam rózsát, fehéret s pirosat, de az ő arcán bizony sohase; s némely párfőm gyönyöre csábosabb, mint amilyen úrnőm lehellete. Szivesen hallgatom - de tudom, a...

  • LXXV. Szonett - Az vagy nekem

    Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod...

  • LXXIII. Szonett

    Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb, mint romtemplom didergő karzatán, hol nemrég édes madárkórus dalolt. Nézz engem, mint nyugati szemhatáron foszló alkonypírt, mikor a setét éji lassú-lassan csukja le az álom szemhéját, mint koporsó fedelét. Lásd...

  • The Fairies’ Lullaby

    From “a Midsummer Night’s Dream,” Act II. Sc. 2. Enter TITANIA, with her train. TITANIA.—Come, now a roundel, and a fairy song; Then, for the third part of a minute, hence;— Some, to kill cankers in the musk-rose buds; Some war with rear-mice for their leathern wings, To make my small elves...