Nálad nélkül

Örömet nem nyújt az élet, Csak tenálad, csak tevéled! Mint buborék széjjelpattan, Ha osztályos nem vagy abban! Az ég és föld bús, kietlen, S ami rá van rakva ékül: A boldogság gyötrő álom Lenne nékem nálad nélkül! Ha szememnek könyje csordul: Elveszesz te bánatombul! Megkönnyíted a keresztet, Melyet a sors rám eresztett! És lelkemre nyugalom száll, Az élettel úgy kibékül, De hánykódó, zivataros Tenger lenne nálad nélkül! Ne is hagyjuk el mi ketten Soha egymást az életben! S egymás hű karjába dőlve Menjünk el a temetőbe! Mert nem lelnék üdvöt ott fenn, S visszavágynék én az égbül, A sírban sem lenne nyugtom Nálad nélkül, - nálad nélkül!