Annyi szirma nincsen a virágnak, Annyi gyöngye nincsen a világnak, Mint ahányszor nevedet megáldom, Viruló virágom, Édes birodalmam, ragyogó világom! Emberek közt elhagyatva álltam, Egy nyájas szót, annyit sem találtam; Kezet akkor nyujtottál te nékem, Drága kedvességem, Szép, magányos csillag gyászos, komor égen! És azóta hű társam te voltál, Dús lelkeddel én hozzám hajoltál, Életemnek hajnalává lettél; Szépet szebbé tettél, Örömöt fokoztál, rosszat elfeledtél. Csak nálad van hűség, állandóság, Te nemes szív, te igazi jóság! Ó de könnyü irgalmasnak lenned, Mást is jóvá tenned, Hiszen egy őrangyal lakozik te benned! Szíved csak az én szivemre vágyott, És az volt az összes hiuságod, Hogy megőrizd boldog pillantásom, - Hogy a mindig máson Rágódó irigység: mosolyogni lásson! Nem tudnálak meghálálni téged, Hogyha folyvást áldanám hűséged, Hogyha versem csak terólad szólna, Csak téged dalolna, Minden kicsi percem egy imádság volna!
A legkedvesebbnek
More from Poet
Veled örökké! Ó mi szép, A vándort csillag vezeti, E tiszta ég el nem borúl... |
A gyöngéd lelkü asszonyt, A tiszta lelkü asszonyt, Csak azt tudom szeretni,... |
Annyi szirma nincsen a virágnak, Annyi gyöngye nincsen a világnak, Mint ahányszor nevedet megáldom, Viruló virágom, Édes birodalmam, ragyogó világom! Emberek közt elhagyatva álltam, Egy nyájas szót, annyit sem találtam; Kezet akkor nyujtottál te nékem, Drága kedvességem, Szép, magányos csillag... |