Veled Örökké...

Veled örökké! Ó mi szép, Mily édes lesz az élet! E nagy világban, kedvesem, Együtt bolyongni véled!

A vándort csillag vezeti, Mosolygó szemed engem. Felhő takarhat csillagot, De a te szemedet nem!

E tiszta ég el nem borúl, Meg nem törik sugára, Csak néha ejt szent harmatot A mások bánatára.

Pacsirta-hangod dallama Ébreszt föl kora reggel, - És éjjel, mint a csalogány, Elringatsz énekeddel.

Megyünk ki a mezőre és Apró virágit szedjük... S mindazt, mi gőg és hiúság, Szivünkből kinevetjük.

De hogyha jő egy védtelen, Az vendég lesz minálunk. Enyhítni szomját, üdítő Forrás-vizet kínálunk.

Járunk-kelünk a földön át Mint két eltévedt gyermek, Míg értünk küldött angyalok Végtére majd föllelnek.

Akkor, szerelmem, elmegyünk A kedves angyalokkal, Egy földön kezdett, végtelen, Örökbe játszó csókkal!