A hársfaágak csendes árnyán, ahol kettőnknek ágya volt, ott láthatjátok a gyeppárnán, hogy fű és virág meghajolt. Fölöttünk az ág bogán ejhajahujj! dalolt ám a csalogány! Vigan futottam ki a rétre, és kedvesem már várt reám. Oly izgatottan jött elémbe! Mily boldogság volt, Máriám! Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám! Ejhajahujj! Most is pirul belé a szám. S tréfás kacagva hamar ágyat vetett szép pázsitos helyen. Nevethet rajta s titkon vágyat érezhet, aki arra jön, mert jól láthatja a nyomot, ejhajahujj! amit a fejem nyomott. Ha tudná más azt, hogy mi jártunk ott! ó hogy szégyelném magam! Nem sejti más azt, mit csináltunk, csak ő maga, meg én magam, meg egy kis madár a fán, ejhajahujj! az nem árul el talán.
Collection:
Translator:
1190