Ahogy itt jár-kél

Ahogy itt jár-kél, szép, miként a csillagtüzes éjszaka; fénybe árnyat és árnyba fényt szűr arca, szeme, mosolya; oly szeliden ragyog felénk, ahogy a vad nappal soha. Egy sugár még, egy árnyat el - s a fele báj nem volna itt, a varázs, mely arcán tüzel s belengi holló-fürtjeit a drága fej körül, amely égi eszmékről álmodik. S mi ajkán s homlokán lebeg, az a pír, az az eleven, s az a derű a szeretet munkáját zengi édesen: földi jóságot, és szivet, melyben tiszta a szerelem. (Szabó Lőrinc)