Versengés

Ha a szerelem rózsa, hadd legyek én levél, életünk együtt nőne bús és dalos időbe - dúlt rét, virágos róna, ősz bánat s édes kéj -, ha a szerelem rózsa, hadd legyek én levél. Ha vers volnék a dalban, s dallam a szerelem, énekben egyesülnénk, ajk-ajkon üdvözülnénk, s csók, csattogó madárhad zengne esős delen, ha vers volnék a dalban s dallam a szerelem. Ha te édes, az élet, s én kedvesed, halál, együtt sütnénk, havaznánk, s míg március csókot dob ránk, míg nárcisz s harkály éled eperízü szélre vár - ha te édes, az élet, s én kedvesed, halál. Ha bánat rabja volnál, s öröm apródja én, játsznánk ősszel, tavasszal, csellel, édes szavakkal, könnyekkel, éjjel, nappal, nevetve lány s legény - ha bánat rabja volnál, s öröm apródja én. Ha te április hölgye s én májusnak ura, legyeznél gyenge ággal, beszórnálak virággal, míg a nappal árnyak völgye s az éj fényes, fura - ha te április hölgye s én májusnak ura. Ha te örömkirálynő, és én a kínkirály, Kupidót együtt lessük, csalfa szárnyát lenyessük, táncot mértékre jár ő, zablát kap, pórul jár - ha te örömkirálynő és én a kínkirály. (Hajnal Anna)