Valami édes sugalom, szép emlék bujkál a szivemben; hogy honnan támadt, nem tudom, s hogy mi volt, azt is elfeledtem. Talán egy nyári délelőtt, - parányi szívben kicsi gondok - ültünk az erdőszéli lombok árnyában, gyermek-szeretők; a szirt forrása hűsen omlott, rigó rikkantott s elrepült, szivemben boldog béke zsongott, néma szádon meg mosoly ült, és zölden csillogott a rét. - Ha nem lepné a messze mult rég, ha valahogyan visszajutnék: ki tudja! - nem ott vár-e még. (Rónay György)
Valami édes sugalom
More from Poet
Valami édes sugalom, szép emlék bujkál a szivemben; hogy honnan támadt, nem tudom, s hogy mi volt, azt is elfeledtem. Talán egy nyári délelőtt, - parányi szívben kicsi gondok - ültünk az erdőszéli lombok árnyában, gyermek-szeretők; a szirt forrása hűsen omlott, rigó rikkantott s elrepült,... |
A szeme kék, a haja gesztenye, ajkán gúny, mint senkién sohase, szeszélyes lány; de bármennyire lázad, szive csupa szerelem és alázat. Már rég előttem ül, álmodozik, az asztalról himbálja lábait; most felugrik; duzzog, hogy nem beszélek, de keze székem támlájára téved. "Szeretlek!" - "Ah,... |
Vom Himmel in die tiefsten Klüfte Mir ist das Herz so froh erschrocken, |
Vergangenen Maitag brachte meine Katze |
Der Nebel steigt, es fällt das Laub; Und geht es draußen noch so toll, |