Szerelemdal

- Shei Min - Oly áldott a te két kezed, Hogyha belőle szőhetne a len, Nem volna egy virág se szebb A réteken. Oly gyöngéd kis lábad nyoma, Mint lepkeszárnyon lehellet. Nesztelen úgy suhansz tova, Mint égen a karcsú felleg. Hangod oly édes, tiszta, mint A fülemile-dal a csalítban. - Mint nyírfa, ha tavaszi szélben ing, Úgy suttogsz halkan. Szépek az ifjú barackfák, Virágos virágaik dísze, De sugárzóbb a te pompád: Bár hajad éjfekete. Te vagy a virágok virága, Madárdal, tavasz és felleg. Csak messziről áhítlak vágyva, Tudom, sohse ölellek. Mégis, - ha nézlek, Nem bánok madárt, lepkéket. Hogyha meglátlak, Felejtem a tavaszt, a fákat, A virágot, földet, eget: És nem irígylem A boldog isteneket.