• Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
    Elrévedezni némely szavadon,
    mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
    És rajta túl derengő csillagok.

    Én nem tudom mi ez, de édes ez,
    Egy pillantásod hogyha megkeres,
    mint napsugár, ha villan a tetőn,
    holott borongón már az este jön.

    Én nem tudom mi ez, de érezem,
    hogy megszépült megint az életem,...

  • Megcsókoltalak, megmutatni,
    hogyan kell nékem csókot adni.

    Megfúltál, úgy öleltelek
    mutatni, hogy ölelj te meg.
    És sírtam is, ölelve térded,
    mert tudtam, hittem, hogy megérted,

    bő könnyeim, a könnyü bért,
    mit értem ontsz, a könnyekért.

    Eldobtam mindent – íme, lásd,
    hogyan lehet szeretni mást,

    kiért mindent százszor...

  • Kezed felé
    Kezed, hajad felé
    Kezed, hajad, szemed felé
    Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
    Mit kapkodok?! - mindegyre kérded,
    Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -
    Mért nem szeliden simogatva
    Ahogy szokás, ahogy mások teszik,
    Miért kapkodva, csillogó szemekkel
    És mit nevetek hozzá - szemtelenség!
    Ilyen csunyán,...

  • Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig
    akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben
    s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
    mely vakon didereg és hullatja rám terheit.

    Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
    hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
    nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
    melyek önfeledten mutatták fehér vállaid...

  • Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
    mint vándor, ha menedékért könyörög
    éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
    s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.

    Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
    ilyen két testvérszirma egy virágnak
    sötét szemed az én szememhez hasonló
    szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.

    S ha elválunk, akkor sem...

  • A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
    akarsz-e mindig, mindig játszani,
    akarsz-e együtt a sötétbe menni,
    gyerekszívvel fontosnak látszani,
    nagykomolyan az asztalfőre ülni,
    borból-vízből mértékkel tölteni,
    gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
    sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
    Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
    havas telet és hosszú-...

  • Még meg se láthattál,
    még észre se vehetted,
    hogy észrevettelek,
    Marcelle,
    pincérlány, a rövid, fekete selyemszoknyádban
    s a sötét kötényeddel,
    már az ajtóban azonnal tizenöt különböző kis mosoly
    indult meg, habozva,
    az orrodról, a homlokodról, a füledről,
    a hajadról, az álladról,
    a két halvány-rózsaszínre festett arcodról...

  • A kormos égből lágy fehérség
    szitálja le ezüst porát.
    Dideregve járok ablakodnál
    a hófehér nagy úton át.
    S amint megyek itt éji órán,
    lépésem mégse hallható,
    mert zsongva, súgva és zenélve
    halkan szitál alá a hó.

    S körülvesz engem zordon árnyat
    egy hófehér szelíd világ:
    angyalpárnáknak tollpihéje,
    zengő, szelíd...

  • Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, nincs semmi jel se
    fent, se lent,
    tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng.
    Sírok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán,
    kusza leveled olvasom, de a tintája halovány.
    ...Jégmadár-tollal ékített lámpádba kék a gyertyafény,
    bagollyal hímzett függönyöd lágy illatot röpít felém.
    De jaj, az...

  • Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett kavics a parton
    Mint valami fura dolog amit senki se tud mire tartson
    Mint régi szextánsra tapadt moszat amit partra hajít a dagály
    Mint köd amely kéretlenül az ablakra ül s be-beszáll
    Mint mások-hagyta rendetlenség egy szállodai szobasarokban
    Mint ünnep utáni reggel a téren szétszórt zsírpapírokban
    Mint...