Még meg se láthattál, még észre se vehetted, hogy észrevettelek, Marcelle, pincérlány, a rövid, fekete selyemszoknyádban s a sötét kötényeddel, már az ajtóban azonnal tizenöt különböző kis mosoly indult meg, habozva, az orrodról, a homlokodról, a füledről, a hajadról, az álladról, a két halvány-rózsaszínre festett arcodról a szájad, a szájad, a szájad felé s játszva remegtek, alig láthatóan, türemkedve tusáztak egy darabig, majd hirtelen egybe futottak és te összefogtad, művészi kézzel, egyetlen kecses, furcsa mosollyá és mikor odaértél a helyemhez, mint egy kertésznő, leejtetted elébem.
Collection:
1905