Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon
már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb,
mint romtemplom didergő karzatán, hol
nemrég édes madárkórus dalolt.
Nézz engem, mint nyugati szemhatáron
foszló alkonypírt, mikor a setét
éji lassú-lassan csukja le az álom...
|
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér |
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt |
Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most; |