• A szerelem, a szerelem,
    A szerelem sötét verem;
    Beleestem, benne vagyok,
    Nem láthatok, nem hallhatok.

    Őrizem az apám nyáját,
    De nem hallom a kolompját;
    Rá-rámegy a zöld vetésre,
    Hej, csak későn veszem észre.

    Telerakta édesanyám
    Eleséggel a tarisznyám;
    Elvesztettem szerencsésen,
    Lesz módom a böjtölésben.

    ...

  • A virágnak megtiltani nem lehet,
    Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
    Kikelet a lyány, virág a szerelem,
    Kikeletre virítani kénytelen.

  • Ha életében nem szerettem volna
    A szőke fürtök kedves gyermekét:
    Övé leendett életem, szerelmem,
    Midőn halotti ágyon feküvék.

    Mi szép, mi szép volt a halotti ágyon!
    Mint hajnalban ha fényes hattyu száll,
    Mint tiszta hó a téli rózsaszálon:
    Lengett fölötte a fehér halál.

  • Minek nevezzelek,
    Ha a merengés alkonyában
    Szép szemeidnek esti-csillagát
    Bámulva nézik szemeim,
    Mikéntha most látnák először...
    E csillagot,
    Amelynek mindenik sugára
    A szerelemnek egy patakja,
    Mely lelkem tengerébe foly –
    Minek nevezzelek?

    Minek nevezzelek,
    Ha rám röpíted
    Tekinteted,
    Ezt a szelíd...

  • Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
    Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
    De látod amottan a téli világot?
    Már hó takará el a bérci tetőt.
    Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
    S még benne virít az egész kikelet,
    De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
    A tél dere már megüté fejemet.

    Elhull a virág, eliramlik az élet...
    Ülj,...

  • Szerelem, szerelem,
    Keserű szerelem!
    Miért bántál olyan
    Kegyetlenül velem?
    Te voltál szivemben
    Első és utósó,
    Nemsokára készül
    Számomra koporsó.

    Elmegyek az ácshoz,
    Fejfát csináltatok,
    Egyszerű fejfámra
    Csak egy sort íratok;
    Fekete betűkkel
    Ez lesz írva rája:
    "Itt hervad a hűség
    Eltépett...

  • Mikor fölnyíló ajkaidnak
    virágos ösvényein át
    felém leheli a rózsaillat:
    ajkaim a csók mámorát
    szomjazva mélyen elpirulnak
    és elborítanak a vágy
    gyönyörével, ha rádborulnak.
    Mert a csók nedvei lehullnak
    a szívbe, s elcsendesitik
    a szemed lángjától kigyulladt
    szerelmi máglya tüzeit.

    (Rónay György)

  • Azt hiszem, hogy szeretlek;
    lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
    De láthatod, az istenek,
    a por, meg az idő
    mégis oly súlyos buckákat emel
    közéd-közém,
    hogy olykor elfog a
    szeretet tériszonya és
    kicsinyes aggodalma.

    Ilyenkor ágyba bújva félek,
    mint a természet éjfél idején,
    hangtalanúl és jelzés nélkül.

    ...

  • A gyepet nézem, talán a gyepet.
    Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
    vagy egyszerüen az, hogy létezel
    mozdítja meg itt és most a világot.

  • Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
    Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
    súlyosak.
    Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
    Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
    Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
    magamtól: "Álom ez?"
    Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva...