• Nem jobb gyönyörre kelni fel,
    Mint űzni éjen át?
    S nappal az ifju, hév gyönyör
    Tán szégyellné magát?

    A kor s a kór mustrálja csak
    A kertet éjen át;
    Amíg hevít ifjú erőd,
    Nappal tarold a fát.

    (Gergely Ágnes)

  • "Hol a hazád, mondd, madár!
    s este milyen tanya vár?
    Milyen fészek, milyen lomb?
    Ó te rétek dísze, mondd!"

    "Áll egy szép fa társtalan:
    ott busúlok egymagam.
    Hajnal issza könnyemet,
    este nem hoz örömet."

    "Én meg téged kivánlak,
    kincse-hangja a nyárnak;
    nappal erdőn kószálok,
    éjszaka sirdogálok."

    "Énérettem...

  • Annyi szirma nincsen a virágnak,
    Annyi gyöngye nincsen a világnak,
    Mint ahányszor nevedet megáldom,
    Viruló virágom,
    Édes birodalmam, ragyogó világom!

    Emberek közt elhagyatva álltam,
    Egy nyájas szót, annyit sem találtam;
    Kezet akkor nyujtottál te nékem,
    Drága kedvességem,
    Szép, magányos csillag gyászos, komor égen!

    És...

  • Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
    De elkisérjen egész a síromba.

    Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
    „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

    Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
    Csak a szivébe láthassak be néha.

    Ha vad viharban átkozódva állunk:
    Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

    Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
    Üdvöt,...

  • Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
    Vijjogva, sírva, kergetőzve,
    Két lankadt szárnyú héja-madár.

    Új rablói vannak a Nyárnak,
    Csattognak az új héja-szárnyak,
    Dúlnak a csókos ütközetek.

    Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
    Valahol az Őszben megállunk,
    Fölborzolt tollal, szerelmesen.

    Ez az utolsó nászunk nékünk:
    Egymás husába...

  • Láttalak a multkor,
    Mosolyogva néztél,
    Éppen úgy, mint akkor,
    Mikor megigéztél.
    Vérpiros ajkaid
    Mosolyogni kezdtek;
    Olyan bájos voltál,
    Mint mikor azt sugtad:
    Édesem, szeretlek!

    Láttalak a multkor,
    Mosolyogva néztél,
    Gyönyörű vagy most is,
    De meg nem igéztél.

    Vérpiros ajkaid
    Mosolyogni kezdtek;...

  • Áldott csodáknak
    Tükre a szemed,
    Mert engem nézett.
    Te vagy bölcse,
    Mesterasszonya
    Az ölelésnek.
    Áldott ezerszer
    Az asszonyságod,
    Mert engem nézett,
    Mert engem látott.
    S mert nagyon szeretsz:
    Nagyon szeretlek
    S mert engem szeretsz:
    Te vagy az Asszony,
    Te vagy a legszebb!

  • Már vénülő kezemmel
    Fogom meg a kezedet,
    Már vénülő szememmel
    Őrizem a szemedet.

    Világok pusztulásán
    Ősi vad, kit rettenet
    Űz, érkeztem meg hozzád
    S várok riadtan veled.

    Már vénülő kezemmel
    Fogom meg a kezedet,
    Már vénülő szememmel
    Őrizem a szemedet.

    Nem tudom, miért, meddig
    Maradok meg még neked,...

  • Tünedező alkonyvilágnál
    Olvasgatom a levelet…
    Tatjána sír, sirat egy titkot
    Egy vágyat, amely elveszett.
    Úgy fáj nekem az, amit ő ír,
    Könnye az én szívemre hull…
    …És mégis, mégis levelének
    Ujjongok mondhatatlanul.

    Kis levelét kibontom százszor…
    Tatjána sír, gúnytól remeg…
    Oh, kinyilott, szűz leányálom,
    Mennyivel tartozom neked...

  • Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
    Kínoz a fény és kínoz a harmat,
    Téged akarlak, eljöttem érted,
    Több kínra vágyom: téged akarlak.

    Lángod lobogjon izzón, fehéren,
    Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
    Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
    Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak.

    Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
    Seb vagyok, tüzes, új kínra...