• Hegyes fogakkal mard az ajkam,
    Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
    Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
    Harapj, harapj, vagy én haraplak.

    Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
    Csak szép játék vagy, összetörlek,
    Fényét veszem nagy, szép szemednek.
    - Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

    Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
    Hiába minden álszemérem,...

  • Tedd a kezed
    homlokomra,
    mintha kezed
    kezem volna.

    Úgy ôrizz, mint
    ki gyilkolna,
    mintha éltem
    élted volna.

    Úgy szeress, mint
    ha jó volna,
    mintha szívem
    szíved volna.

  • Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
    emlékeimből lassan, elfakult
    arcképed a szívemben, elmosódott
    a vállaidnak íve, elsuhant
    a hangod és én nem mentem utánad
    az élet egyre mélyebb erdejében.
    Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
    ma már nem reszketek tekintetedre,
    ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
    hogy ifjúság bolondság, ó de...

  • Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
    de azt tudom, hogy szőkék a mezők,
    ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
    s e szőkeségben újra érzem őt.

    Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
    De ha kinyílnak ősszel az egek,
    a szeptemberi bágyadt búcsúzónál
    szeme színére visszarévedek.

    Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
    de tavaszodván,...

  • Oly messze, messze, messze már,
    Hol az öröm s madár se jár,
    Hová a vágy is elhervadva ér el,
    Oly messze, messze, messze vár.

    Szerelem volt a neve régen,
    Tavaszban, éjben vagy mesében,
    Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
    Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.

  • Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
    Elrévedezni némely szavadon,
    mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
    És rajta túl derengő csillagok.

    Én nem tudom mi ez, de édes ez,
    Egy pillantásod hogyha megkeres,
    mint napsugár, ha villan a tetőn,
    holott borongón már az este jön.

    Én nem tudom mi ez, de érezem,
    hogy megszépült megint az életem,...

  • Édes tépdesni a százszorszép szirmán
    rózsafüzérként szerelmes igéket,
    édes volt egyszer megvallani nyilván
    s magunk közt százszor, hogy szeretlek téged.

    Bolygani édes hársfaágak enyhén,
    virággal kézben és lesütött szemmel,
    tépett virágok levelén üzenvén:
    Szeretsz... és engem - őrült szerelemmel.

    Ifjú tüzünkben mikor összetűztünk,...

  • Megcsókoltalak, megmutatni,
    hogyan kell nékem csókot adni.

    Megfúltál, úgy öleltelek
    mutatni, hogy ölelj te meg.
    És sírtam is, ölelve térded,
    mert tudtam, hittem, hogy megérted,

    bő könnyeim, a könnyü bért,
    mit értem ontsz, a könnyekért.

    Eldobtam mindent – íme, lásd,
    hogyan lehet szeretni mást,

    kiért mindent százszor...

  • Kezed felé
    Kezed, hajad felé
    Kezed, hajad, szemed felé
    Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
    Mit kapkodok?! - mindegyre kérded,
    Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -
    Mért nem szeliden simogatva
    Ahogy szokás, ahogy mások teszik,
    Miért kapkodva, csillogó szemekkel
    És mit nevetek hozzá - szemtelenség!
    Ilyen csunyán,...

  • Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig
    akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben
    s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
    mely vakon didereg és hullatja rám terheit.

    Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
    hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
    nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
    melyek önfeledten mutatták fehér vállaid...