• Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
    cipelem) soha tőle meg nem válok (ahova csak
    megyek te jössz velem; bármit teszek
    azt teszed te is, kedvesem)
    és nem ismerem a félelmet
    a sorsomban (te vagy az én sorsom) nem vágyom
    szebb világot (te vagy az én igaz világom)
    te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt
    kit a nap egyszer...

  • Bombázni mégy. Menj és ne örülj ennek.
    A város lassan nőtt a horizontra
    és látomás. Jó polgárok pihennek
    alatta, kiknek szép volt minden dolga.

    Sok századéven át hány tarka szoknya
    súrolta macskaköveit, hány gyermek
    játszott utcáin! Hulljon hát a bomba,
    oldozd ki, de gyűlöld, hogy ezt kell tenned.

    Mint ióta a homoiúszionban:
    ...

  • A légen át szerelmesen,
    Veled ölelkezem,
    Szemem a messzeséget issza,
    Szájamat megmérgezem,
    Az arcomat elrombolom,
    Hogy aki lát, vagy hallja szóm,
    Hőköljön vissza,
    A tüzemet eltitkolom,
    S a sötét alkonyatba' két karom
    Kitárom részegen eléd -
    Kitárom részegen!
    S a légen át egy dallamot,
    Egy édes dalt küldök feléd...

  • André Derainnek 

    Ott hová belibbenni láttam
    A nőt akinek két egész
    Órán át jártam a nyomában
    Amszterdamban megálltam és
    Sokáig csókot integettem

    De a csatorna elhagyott
    Volt és a part is senki nem
    Látta hogy talált rá a csók
    Arra akinek életem
    Áldoztam két órára egy nap

    Magamban Virágnak neveztem
    Hogy soha...

  • Hátam mögött – szívem is hallja –
    törik az őszi fű;
    te jössz, tudom. Miről? A lépted
    nesze is gyönyörű.

    Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
    már csak egy pillanat.
    Gyönyörű rögtön a világ,
    mihelyt része vagy.

    Fásult volt, borús a szívem
    szomorú, keserű.
    Ha benne vagy, a szívem is
    ragyogó, gyönyörű!

    Ködös őszi táj...

  • Egy szegény kamasz
    jött, én voltam az;
    Kiasszony, mit ad a gazdagságából,
    a piros ajkkal, fehér mellel bezártból?

    Az utca sáros,
    a szív éhes,
    az embernek szeretni szükséges,
    az ember magányos
    és elveszett a többiek között.

    Állok, állok,
    és választ se várok,
    mit tenyeredbe tennék szótlanul,
    egyszerüen és...

  • Áldalak búval, vigalommal,
    féltelek szeretnivalómmal,
    őrízlek kérő tenyerekkel:
    búzaföldekkel, fellegekkel.

    Topogásod muzsikás romlás,
    falam ellened örök omlás,
    düledék árnyán ringatózom,
    leheletedbe burkolózom.

    Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
    szívemhez szívvel keveredsz-e,
    látlak, hallak és énekellek,
    Istenek...

  • Amit szívedbe rejtesz,
    szemednek tárd ki azt;
    amit szemeddel sejtesz,
    szíveddel várd ki azt.

    A szerelembe -- mondják --
    belehal, aki él.
    De úgy kell a boldogság,
    mint egy falat kenyér.

    S aki él, mind-mind gyermek
    és anyaölbe vágy.
    Ölnek, ha nem ölelnek --
    a harctér nászi ágy.

    Légy, mint a Nyolcvan Éves,...

  • Gyermekké tettél. Hiába növesztett
    harminc csikorgó télen át a kín.
    Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
    Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

    Számban tartalak, mint kutya a kölykét
    s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
    Az éveket, mik sorsom összetörték,
    reám zúdítja minden pillanat.

    Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
    Ostoba...

  • Ha nem szorítsz úgy kebeledre,
    mint egyetlen tulajdonod,
    engem, míg álmodol nevetve,
    szétkapkodnak a tolvajok
    s majd sírva dőlsz a kerevetre:
    mily árva s mily bolond vagyok!

    Ha minden percben nem kecsegtetsz,
    hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
    görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
    ha gyötör a magány s a félsz.
    Nem lesz cérna a...