A szürke tenger, a fekete táj:
a hold, mint sárga, görbe kés:
s az álmukból riadó pici
hullámok tüzes gyűrűi,
mikor az öbölbe fordulok, és
csónakom a parton megáll.
Aztán egy mérföld sós homok:
három dűlőn túl a tanya:
ablak,...
|
|
Nos, vége! s bármily fájó íz is, A szőlők ifjú rügye pelyhes, Drágám, hát ránk is ily... |