Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen át?
S nappal az ifju, hév gyönyör
Tán szégyellné magát?
A kor s a kór mustrálja csak
A kertet éjen át;
Amíg hevít ifjú erőd,
Nappal tarold a fát.
(Gergely Ágnes)
Nem jobb gyönyörre kelni fel, A kor s a kór mustrálja csak (Gergely Ágnes) |
"Hol a hazád, mondd, madár! "Áll egy szép fa társtalan: "Én meg téged kivánlak, |
Annyi szirma nincsen a virágnak, Emberek közt elhagyatva álltam, |
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, Álljon előmbe izzó, forró nyárban: Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Ha vad viharban átkozódva állunk:... |
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Új rablói vannak a Nyárnak, Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, |
Láttalak a multkor, Láttalak a multkor, |
Áldott csodáknak |
Már vénülő kezemmel Világok pusztulásán Már vénülő kezemmel |
Tünedező alkonyvilágnál Kis levelét kibontom százszor…... |
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Lángod lobogjon izzón, fehéren, |