The Passionate Pilgrim

Fair is my love, but not so fair as fickle;
Mild as a dove, but neither true nor trusty;
Brighter than glass, and yet, as glass is, brittle;
Softer than wax, and yet, as iron, rusty:
A lily pale, with damask dye to grace her,
None fairer, nor none falser to deface her.

Her lips to mine how often hath she join’d,
Between each kiss her oaths of true love swearing!
How many tales to please me hath she coin’d,
Dreading my love, the loss thereof still fearing!
Yet in the midst of all her pure protestings,
Her faith, her oaths, her tears, and all were jestings.

She burn’d with love, as straw with fire flameth;
She burn’d out love, as soon as straw outburneth;
She fram’d the love, and yet she foil’d the framing;
She bade love last, and yet she fell a-turning.
Was this a lover, or a lecher whether?
Bad in the best, though excellent in neither.

Collection: 
1598

More from Poet

  • Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most; most, míg a világ célomban keresztez, társulj csak a balsorshoz, és taposs, ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez: jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem átúszott romjain, s a gyászt legyőzte; elszánt csatába most kezdj ellenem, ne hozz esős reggelt a szeles...

  • Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt ajkánál a rőt koráll ragyogóbb. Fehér a hó? Az ő keble sötét. Drót a haj? A haja fekete drót. Láttam rózsát, fehéret s pirosat, de az ő arcán bizony sohase; s némely párfőm gyönyöre csábosabb, mint amilyen úrnőm lehellete. Szivesen hallgatom - de tudom, a...

  • Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod...

  • Oly évszakhoz hasonlíts, ha a fákon már nincs, vagy csak teng-leng a sárga lomb, mint romtemplom didergő karzatán, hol nemrég édes madárkórus dalolt. Nézz engem, mint nyugati szemhatáron foszló alkonypírt, mikor a setét éji lassú-lassan csukja le az álom szemhéját, mint koporsó fedelét. Lásd...

  • From “a Midsummer Night’s Dream,” Act II. Sc. 2. Enter TITANIA, with her train. TITANIA.—Come, now a roundel, and a fairy song; Then, for the third part of a minute, hence;— Some, to kill cankers in the musk-rose buds; Some war with rear-mice for their leathern wings, To make my small elves...