Der kleine ›Dráteník‹

DER KLEINE ›DRÁTENÍK‹

Kommt so ein Bursche, ein junger,
Mausfallen, Siebe am Rücken,
mir durch Gassen und Brücken:
»Herr, ich hab ›türkischen Hunger‹.

Nur einen Krajcar, nur einen
für ein Stück Brot, milost’ pánků!«
Da! – Und er stammelt mir Dank zu,
doch läßt nicht Ruh er den Beinen.

Lebt nicht von bloßem Gelunger. –
Riecht an den Türen den Braten
und muß die Pfannen doch drahten –
leer: – das macht ›türkischen Hunger‹.

Collection:

German

1895

Rainer Maria Rilke

More from Poet

Szerelmes lány Ez ablakom itt. Lágyan ébredtem és kevély lengésbe vitt a vágyam. Hol életem s az ágyam s hol kezdődik az éj? Úgy rémlik, ez a friss táj én volnék, szerteszét; áttetsző, mint a kristály, mély, néma és setét. A csillag millióit fognám magamba én; oly nagy szivem s vivódik; el is ereszteném Azt,...	Szerelmes dal Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen a te lelkedhez? Mint emeljem innen más dolgokhoz fölötted, észrevétlen? Jaj, csak lehetne a homályba vinnem, rég elveszett magányba, a sötétben, hol elhagyottan néma-tompa csend ül s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül. De az, ami megérint téged, engem...	Tel cheval qui boit à la fontaine Tel cheval qui boit à la fontaine, telle feuille qui en tombant nous touche, telle main vide, ou telle bouche qui nous voudrait parler et qui ose à peine -, autant de variations de la vie qui s'apaise, autant de rêves de la douleur qui somnole : ô que celui...	Reste tranquille, si soudain Reste tranquille, si soudain l'Ange à ta table se décide ; efface doucement les quelques rides que fait la nappe sous ton pain. Tu offriras ta rude nourriture pour qu'il en goûte à son tour, et qu'il soulève à sa lèvre pure un simple verre de tous les...
Combien a-t-on fait aux fleurs Combien a-t-on fait aux fleurs d'étranges confidences, pour que cette fine balance nous dise le poids de l'ardeur. Les astres sont tous confus qu'à nos chagrins on les mêle. Et du plus fort au plus frêle nul ne supporte plus notre humeur variable...