Százszorszép

Pihen a szél a válladon, eső csorog le arcodon. Egy ölelés újra és újra, rád nevet a Nap. Egy ölelés újra és újra, egy csók a szádon, szívedben meg remegsz. Eső csorog le arcodon, pihen a szél a válladon. Ölembe hajtanád fejed le, ne higgye senki, senki sem, a szerelem több mint érzelem. Mert kell az ölelés, kell a jó szó a napfénye, kell neked és nekem, a csókok mézédes íze. Az ezerarcú Nap, mikor letérdel eléd, Fáradt válladon megpihen a szél. Lelkedben száz dallam, szívedben daldobban, Százszorszép ez a nap, s beragyog boldogan!

Collection: 
1975

More from Poet

  • Puha selymes, sejtelmes leplek, zöldalma illatú lágyan ringó keblek. Férfi szívekben fellobban a vágy asszony - illatától mézédes a nász!

  • Kéjt lehel bőrünkre a testünkből el illanó pára, illatozó kisszobánkban mámort rejt a titkot őrző párna. Halk neszezések közt, szerelmünk kiáltva nyög, mint napfényt a szél gyengéden ölelsz, minden összeköt. Óvatos - csendre intett sóhajok, testedben öröm után, önfeledten, megszállottan kutatok...

  • Te vagy a lét, te vagy az erőm. Te vagy a kezem, a beosztott időm. Te vagy a fáradhatatlan szívem dobbanása, Te vagy a lelkemnek, örök megnyugvása!

  • Szemed Kutat! Enyémben keresi a reményt. Érzem szíved gyors dobogását, látom arcodon, fellobbanni a nyughatatlan fényt! Hajad leomlik gyönyörű válladra. Gondolatod fürdeted megfáradt agyamban. Várunk csendesen, akár a szomjazó homokpart. Nem létezhet erő, ami majd visszatart. Úgy vállunk egyé,...

  • Jó veled, mikor ragyogással rám nevetsz, kezemre teszed - féltő, óvó kezedet. Jó veled, ha megölelsz és simogatsz, s nekem bontod ragyogó rózsaszirmodat. Jó az is, mikor hallgatsz a szívedre, megcsókolsz újra és újra szeretve, nevetve!