Lobban a Tűz

Házak ereszén jégcsapok csüngnek jégvirágos ablakokon megtörnek a fények. Meleg kisszobában lángra kap a remény szerelmes dalt hoz messziről a szél. Kandalló ajtaján fellobban a tűz, parányi könnycsepp, az arcodra gördül. Játszik a fényárnyék kedvesen veled, forgolódsz ágyadban, nem találod helyed. Álmaid szállnak, repülnek messzire, vágyakozásod nem győzi soha semmi le. Szerelmes dalt hoz messziről a szél, sejtelmesen lopakodik közelebb az éj! Merre vagy hol jársz? - kereslek mellettem, ablakom alatt a szél dalol kedvesen. Kandalló ajtaján fellobban a tűz, könnycsepp az arcodról enyémre gördül. Látom a fényben, leomló hajad, érzem tested melegét, ajkam ajkadra tapad. Lobban a tűz! - egyre hevesebben, szerelmem felhevül, remegő testedben!

Collection: 
Szerelmes
1975
Tamás István

More from Poet

  • Vágy

    Puha selymes, sejtelmes leplek, zöldalma illatú lágyan ringó keblek. Férfi szívekben fellobban a vágy asszony - illatától mézédes a nász!

  • Tűzvirág

    Kéjt lehel bőrünkre a testünkből el illanó pára, illatozó kisszobánkban mámort rejt a titkot őrző párna. Halk neszezések közt, szerelmünk kiáltva nyög, mint napfényt a szél gyengéden ölelsz, minden összeköt. Óvatos - csendre intett sóhajok, testedben öröm után, önfeledten, megszállottan kutatok...

  • Te vagy

    Te vagy a lét, te vagy az erőm. Te vagy a kezem, a beosztott időm. Te vagy a fáradhatatlan szívem dobbanása, Te vagy a lelkemnek, örök megnyugvása!

  • Te meg Én

    Szemed Kutat! Enyémben keresi a reményt. Érzem szíved gyors dobogását, látom arcodon, fellobbanni a nyughatatlan fényt! Hajad leomlik gyönyörű válladra. Gondolatod fürdeted megfáradt agyamban. Várunk csendesen, akár a szomjazó homokpart. Nem létezhet erő, ami majd visszatart. Úgy vállunk egyé,...

  • Szeretve

    Jó veled, mikor ragyogással rám nevetsz, kezemre teszed - féltő, óvó kezedet. Jó veled, ha megölelsz és simogatsz, s nekem bontod ragyogó rózsaszirmodat. Jó az is, mikor hallgatsz a szívedre, megcsókolsz újra és újra szeretve, nevetve!