Ki vagy Te?

Látom szemed gyönyörűtüzében fellobbanni a fényt. A remény csillagarcaként nézel vissza rám, de valahol szíved rejtekéből rám ijeszt a magány. Kivagy Te? Szerelmet hordozó szépséges talány. Életembe beköszöntél, Angyalként érkeztél, mint öröknapsugár. Tündökölsz egy emlékképben, ragyogással nézel rám. Hangod zenéjét hallgatva, rohan velem az idő észrevétlen szökik el a magány. Kivagy Te? Egy bennem élő Múzsa? -aki féltve vigyáz rám. Rideg szívem felhevíted, Te vagy - az örök napsugár

Collection: 
Szerelmes
1975
Tamás István

More from Poet

  • Vágy

    Puha selymes, sejtelmes leplek, zöldalma illatú lágyan ringó keblek. Férfi szívekben fellobban a vágy asszony - illatától mézédes a nász!

  • Tűzvirág

    Kéjt lehel bőrünkre a testünkből el illanó pára, illatozó kisszobánkban mámort rejt a titkot őrző párna. Halk neszezések közt, szerelmünk kiáltva nyög, mint napfényt a szél gyengéden ölelsz, minden összeköt. Óvatos - csendre intett sóhajok, testedben öröm után, önfeledten, megszállottan kutatok...

  • Te vagy

    Te vagy a lét, te vagy az erőm. Te vagy a kezem, a beosztott időm. Te vagy a fáradhatatlan szívem dobbanása, Te vagy a lelkemnek, örök megnyugvása!

  • Te meg Én

    Szemed Kutat! Enyémben keresi a reményt. Érzem szíved gyors dobogását, látom arcodon, fellobbanni a nyughatatlan fényt! Hajad leomlik gyönyörű válladra. Gondolatod fürdeted megfáradt agyamban. Várunk csendesen, akár a szomjazó homokpart. Nem létezhet erő, ami majd visszatart. Úgy vállunk egyé,...

  • Szeretve

    Jó veled, mikor ragyogással rám nevetsz, kezemre teszed - féltő, óvó kezedet. Jó veled, ha megölelsz és simogatsz, s nekem bontod ragyogó rózsaszirmodat. Jó az is, mikor hallgatsz a szívedre, megcsókolsz újra és újra szeretve, nevetve!