Mivel ajkamhoz ért

Mivel ajkamhoz ért színültig teli kelyhed, és sápadt homlokom kezedben nyughatott, mivel beszívtam én nem egyszer drága lelked lehelletét, e mély homályú illatot, mivel titokzatos szived nekem kitárult, s olykor megadatott beszédét hallanom, mivel ott zokogott, mivel mosolyra lágyult szemed szemem előtt és ajkad ajkamon, mivelhogy sugarát üdvözült főmre szórta örökké fátyolos világú csillagod, és nyaradból lehullt egy gyenge szirmú rózsa, amelyet életem árja elringatott, most azt mondhatom az időnek, míg továbbszáll: - Vágtass, ha jólesik! Az én időm örök! Vidd hervadt csokrodat magaddal: szebb virágszál nyílik lelkemben, azt soha le nem töröd! Nem dönthetik fel a friss vízzel teli korsót vad szárnycsapásaid. Minden hamud kevés: lelkemnek lobogó máglyáját ki nem oltod! Szerelmes szívemen nem győz a feledés!