Meddő órán by Tóth Árpád Copy link Magam vagyok. Nagyon. Kicsordúl a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén.