Der einst er seine junge
Sonnige Liebe gebracht,
Die hat ihn gehen heißen,
Nicht weiter sein gedacht.
Drauf hat er heimgeführet
Ein Mädchen still und hold;
Die hat aus allen Menschen
Nur einzig ihn gewollt.
Und ob sein Herz in Liebe
Niemals für sie gebebt;
Sie hat um ihn gelitten
Und nur für ihn gelebt.
|
Valami édes sugalom, szép emlék bujkál a szivemben; hogy honnan támadt, nem tudom, s hogy mi volt, azt is elfeledtem. Talán egy nyári délelőtt, - parányi szívben kicsi gondok - ültünk az erdőszéli lombok árnyában, gyermek-szeretők; a szirt forrása hűsen omlott, rigó rikkantott s elrepült,... |
A szeme kék, a haja gesztenye, ajkán gúny, mint senkién sohase, szeszélyes lány; de bármennyire lázad, szive csupa szerelem és alázat. Már rég előttem ül, álmodozik, az asztalról himbálja lábait; most felugrik; duzzog, hogy nem beszélek, de keze székem támlájára téved. "Szeretlek!" - "Ah,... |
Vom Himmel in die tiefsten Klüfte Mir ist das Herz so froh erschrocken, |
Vergangenen Maitag brachte meine Katze |
|
Der Nebel steigt, es fällt das Laub; Und geht es draußen noch so toll, |
