Ils me disent : hier deux bricks se sont perdus
La nuit sur des bas-fonds près du Mont-aux-Pendus.
Et moi, levant le doigt vers la funèbre cime,
Je leur dis : vous venez tuer devant l’abîme.
Pourquoi voulez-vous donc qu’il soit meilleur que vous ?
Les flots sont insensés, mais les hommes sont fous.
Vous donnez le mauvais exemple aux mers sauvages ;
Vous leur montrez la mort debout sur vos rivages ;
Vous mettez un gibet sur la falaise ; alors
Ne vous étonnez point d’avoir, près de vos ports,
Épiant vos départs comme vos arrivées,
Des roches sans pitié que l’homme a dépravées.
Le Mont-aux-pendus
More from Poet
Mivel ajkamhoz ért színültig teli kelyhed, és sápadt homlokom kezedben nyughatott, mivel beszívtam én nem egyszer drága lelked lehelletét, e mély homályú illatot, mivel titokzatos szived nekem kitárult, s olykor megadatott beszédét hallanom, mivel ott zokogott, mivel mosolyra lágyult szemed... |
A lába csupaszon, a haja szétziláltan, kákasátorban ült, térdéig meztelen; azt hittem hirtelen, hogy tündérre találtam, s szóltam: A rétre, mondd, eljönnél-e velem? Szeméből rámsütött az a parázs tekintet, amely, ha enged is, szép és győztes marad, s szóltam: A szerelem hónapja hív ma minket,... |
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, miliom. Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön - mi távolabbról: mint a gyémánt, az közelebbről: mint a könny. |
Pourquoi donc s'en est-il allé, le doux amour ? |
Puisque nos heures sont remplies Puisque nos pères et nos mères |