A lába csupaszon

A lába csupaszon, a haja szétziláltan, kákasátorban ült, térdéig meztelen; azt hittem hirtelen, hogy tündérre találtam, s szóltam: A rétre, mondd, eljönnél-e velem? Szeméből rámsütött az a parázs tekintet, amely, ha enged is, szép és győztes marad, s szóltam: A szerelem hónapja hív ma minket, mondd, járnál-e velem a sűrü fák alatt? Akkor lábát a part füvében megtörölte, másodszor is reám emelve a szemét, s ült a virgonc leány váratlan eltünődve. Ó! hogy zengett, zugott madárdaltól a rét! A partokhoz a víz mily édesen csapódott! S zöld, hosszu nád között láttam: felém siet, láttam a gyönyörű, boldog, riadt vadócot, haja szemébe hullt, s azon át nevetett. (Nemes Nagy Ágnes)