Kiben Örül, Hogy Megszabadult Az Szerelemtől

1 Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek, Szerelemtől nincsen bántása én szívemnek, Vagyok békességes, én elmém már csendes, nincs gyötrelme lelkemnek.

2 Megszabadult rabhoz hasonló állapotom, Mint szinte annak, nékem sem volt szabadságom; Én nagy szerelmemben, mint gonosz tömlecben, éjjel-nappal volt gondom.

3 Szabadon örülök minden múlatságoknak, Búsultát sem gyakran látják vidám orcámnak, Azért, mert köteles nem vagyok szerelmes senki ékes voltának.

4 Örülök, röpülök, nemkülönben, mint karul, Kinek sárga lába lábszíjakbúl szabadul, Nem kesereg lelkem, mert megmenekedtem szerelem békójábúl.

5 Kell immár énnékem csak jó ló, hamar agár, Ifjak társasága, éles szablya, jó madár, Vitézek közt ülvén kedvem ellen sincsen jó borral teli pohár.

6 Kegyesek, szép szüzek, reám bár úgy nézzenek, Valamint akarják, azzal mind egyet érnek; Mert sem szerelmekkel, sem gonosz kedvekkel többé vízre nem visznek.

7 Vehetnek ifiak, vének példát énrólam, Én nagy szerelmemben mennyi nyavalyát láttam; Néha mint örültem, néha kesergettem, mint nyughatatlankodtam.

8 Ója, en a tanács, szerelemtől meg magát Minden, ki kívánja életének nyugalmát, Mert ki azt követi, higgyed, kínját érzi, vészi gonosz jutalmát.

9 Szerzém ez nyolc verset víg és szabad elmével, Gyűlésben indulván jó ruhás legényekkel, Hozzám hasonlókkal, vitéz ifiakkal, nem kehegő vénekkel.