Izlett a tea

Izlett a tea, s vitatárgynak csemegéjük is, a szerelem. Az urak vadul esztetizáltak, a nők finoman, kecsesen. "Plátói legyen!" - követelte a tanácsos úr, a szikár. Nejének epe a lelke, de nyögell, hogy: "Holdsugár!" Kanonok-száj bömböli: "Nem kell túlnyersnek lennie, máskép belerokkan az ember." "Hogyhogy?" - bámul Licike. "Szeretni szomoru és szép" - a hangja remeg belé: grófnőnk épp nyújtja a csészét a báró úr felé. Lett volna még a szalonban egy hely: a tiéd, szivem. Pedig te tudtad volna, hogy mi a szerelem! (Szabó Lőrinc)