Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt ragyogott fölöttünk.
Sürű jegenyesor, platán
Csoport nézett le ránk középen,
Nyugalma, csöndje fönségében
Sötéten, mint a Notredame. Az égi tündöklő betűkben
Sokáig némán elmerülten
Kutattuk sorsunk...

Poet: Vajda János