Kölcsey Ferenc

  • Minden órám csüggesztő magányom
    Néma csendén búnak szentelem,
    Rajtad elmém, ah, törődve hányom
    S könyim árját issza kebelem.
    Merre, merre tüntök hű szerelmek,
    Melyek láncolátok szívemet?
    Ha fogjátok forró szenvedelmek
    Elborítni lángként éltemet?...