To ————

Music, when soft voices die,
Vibrates in the memory.—
Odours, when sweet violets sicken,
Live within the sense they quicken.—

Rose leaves, when the rose is dead,
Are heap'd for the beloved's bed—
And so thy thoughts, when thou art gone,
Love itself shall slumber on.

Collection: 
1812

More from Poet

  • Első álmom rólad volt, első álmom elröpült. Még az esti szél nyögött, még az égen csillag ült. Lábaimban lakik egy szellem: az rejtélyesen húzott, hozott, vezetett ablakodhoz, édesem! Csitt! A fekete folyón illet és szél úgy alél, mintha mákos álmokat tépegetne ott az éj. Apadoz a zokogás a...

  • Forrás folyóba ömlik, folyó az óceánba; az egeknek folyton özönlik vegyülő suhogása; magány sehol; isteni jel s rend, hogy minden tünemény keveredjék valamivel - Mért ne veled én? A hegy csókolva tör égbe, habot hab ölel, szorit, átfog; egymást ringatva, becézve hajlonganak a virágok; a földet a...

  • From “Alastor”; Preface “Nondum amabam, et amare amabam, quærebam quid amarem, amans amare.”—Confessions of Saint Augustine. EARTH, ocean, air, belovèd brotherhood! If our great mother has imbued my soul With aught of natural piety to feel Your love, and recompense the boon with mine; If...

  • From “View from the Euganean Hills” ALL is bright and clear and still Round the solitary hill. Beneath is spread like a green sea The waveless plain of Lombardy, Bounded by the vaporous air, Islanded by cities fair; Underneath day’s azure eyes, Ocean’s nursling, Venice, lies,— A peopled...

  • I Met a traveller from an antique land Who said: Two vast and trunkless legs of stone Stand in the desert. Near them on the sand, Half sunk, a shattered visage lies, whose frown And wrinkled lip and sneer of cold command Tell that its sculptor well those passions read Which yet survive, stamped...