Az orgonabokor

Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak, mit nem leptek be még a fájdalom-fellegek. Ily napon angyalok halk suttogásai szállnak s szellők, hogy a virágok közt énekeljenek. Áttetszőn, mint a csipke, nőttek a vízből egyre, a tavat bekerítvén, csodás felleg-falak. S egy hideg szikla mellett szélverten, dideregve orgona-cserje szűkölt, orkán-harapta vad. Ágai, zsenge gallyak - alighogy kirügyeztek -, ríttak, hogy idelökte őket a Sors, a vak, s begyük, semhogy remegne, elkékülten mered meg -, midőn jött és leült a lány a bokor alatt. Ekkor a gyönge ágak hirtelen kivirultak, s ránk, éreztük, esőként azúr-özön omol. Istenem, ama percek egyszerre oda voltak... Elváltunk már ki ketten, s kiszáradt a bokor.

Collection: 
Translator: 
1874

More from Poet

  • Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak, mit nem leptek be még a fájdalom-fellegek. Ily napon angyalok halk suttogásai szállnak s szellők, hogy a virágok közt énekeljenek. Áttetszőn, mint a csipke, nőttek a vízből egyre, a tavat bekerítvén, csodás felleg-falak. S egy hideg szikla mellett...

  •  
    Je viens de loin : je viens d'un pays où l'artiste,
    Lotus ou mimosa, végète lentement,
    Où tout gémit et pleure, où tout est sombre et triste,
    Où, pour vivre, chacun ploie ou rampe humblement,

    Où le peuple abruti sommeille, fataliste,
    Pauvre fœtus qu'au...

  •  
    I

    Le cloître dort sa mort aux bords de glauques eaux ;
    Ses piliers, ses arceaux, se confondent dans l’onde,
    Et quand le bourdon gronde en la nuit très profonde
    Seul l’airain élargit son frisson sur les flots.

    Tout est noir, tout étouffe, et tout parle de...