Korai még a konty nekem

Gyöngécske lány vagyok még, ijeszt is fű-fa uram; férfi ágyában engem a hideg rázna, uram. Korai még, korai még, korai még a konty nekem, korai még... bűn lenne ám, ha elcsavarná a fejem. Anyám varratta új ruhám, templomba mék megáldani, ha lefeküdnénk, jó uram, hová lennének fodrai? Régen elmult már Mindszent, hosszú a téli éj, uram. Hogy én egy ágyban önnel? Jaj, nem merek, nem én, uram. Süvít a szél és lombtalan, tar ágakat csupál, uram; de hogyha nyáron erre jár; idősebb leszek már, uram. (Kormos István)