A májusi hold

A májusi hold csupa láng ma, szivem, lámpást visz a földi bogárka, szivem; a bércek alatt száz út csalogat, mikor álom esőz a világra, szivem! Ébredj, tündöklik az ég, gyönyöröm, üdvünk sose volna elég, gyönyöröm, s mert napja rövid legjobb, ha kicsit meglopjuk utána az éjt, gyönyöröm! Már alszik a föld megigézve, szivem, csak a Csillagász les az égre, szivem, meg én, de nem int oly fényt neki, mint a te szép szemed isteni fénye, szivem. Jöjj hát, míg nem kel a nap, gyönyöröm, a Tudós szeme mást kutat, gyönyöröm, s ha csövébe befog, majd azt hiszi, hogy te is ég szeme, csillaga vagy, gyönyöröm! (Szabó Lőrinc)