A szeme kék, a haja gesztenye, ajkán gúny, mint senkién sohase, szeszélyes lány; de bármennyire lázad, szive csupa szerelem és alázat. Már rég előttem ül, álmodozik, az asztalról himbálja lábait; most felugrik; duzzog, hogy nem beszélek, de keze székem támlájára téved. "Szeretlek!" - "Ah, érdekes! csakugyan?" "Szeretlek!" - "Az öreg dolog, fiam; s nincs varázsa csak új s igaz szavaknak... Ha nem mesélsz, rögtön faképnél hagylak!" "Hát jó! Kérlek, álmodtam..." - "Nem igaz!" "De igaz! S azt álmodtam, hogy te az utcán sétáltál, édes, fiatal lány, gyönyörü ruhában, egy férfi karján, s az a férfi..." "Ki volt?" - "Ki? Hát: nem én!" "Hazudsz!" - "Bizisten, te jöttél felém, de egészen az ő szemébe vesztél, én ott álltam, rám se hederitettél." "Anyuka!" - rohan kifelé a lány, de elkapom, még idejekorán, s ajkaim a bűnért, mit elkövettek, irgalmatlan csókokkal vezekelnek. (Szabó Lőrinc)
Fiatal szerelem
More from Poet
|
Valami édes sugalom, szép emlék bujkál a szivemben; hogy honnan támadt, nem tudom, s hogy mi volt, azt is elfeledtem. Talán egy nyári délelőtt, - parányi szívben kicsi gondok - ültünk az erdőszéli lombok árnyában, gyermek-szeretők; a szirt forrása hűsen omlott, rigó rikkantott s elrepült,... |
A szeme kék, a haja gesztenye, ajkán gúny, mint senkién sohase, szeszélyes lány; de bármennyire lázad, szive csupa szerelem és alázat. Már rég előttem ül, álmodozik, az asztalról himbálja lábait; most felugrik; duzzog, hogy nem beszélek, de keze székem támlájára téved. "Szeretlek!" - "Ah,... |
Vom Himmel in die tiefsten Klüfte Mir ist das Herz so froh erschrocken, |
Vergangenen Maitag brachte meine Katze |
|
Der Nebel steigt, es fällt das Laub; Und geht es draußen noch so toll, |