• Gyermekké tettél. Hiába növesztett
    harminc csikorgó télen át a kín.
    Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
    Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

    Számban tartalak, mint kutya a kölykét
    s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
    Az éveket, mik sorsom összetörték,
    reám zúdítja minden pillanat.

    Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
    Ostoba...

  • Ha nem szorítsz úgy kebeledre,
    mint egyetlen tulajdonod,
    engem, míg álmodol nevetve,
    szétkapkodnak a tolvajok
    s majd sírva dőlsz a kerevetre:
    mily árva s mily bolond vagyok!

    Ha minden percben nem kecsegtetsz,
    hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
    görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
    ha gyötör a magány s a félsz.
    Nem lesz cérna a...

  • Bizony a szirmok összeborulnak este.
    Nem akartalak megcsókolni se,
    Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,
    Mint kisgyerek az édesanyját.
    A vackorfa a beojtott ággal összenő,
    Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,
    Én kedvesem,
    És szebb is vagyok, miként az éjszaka
    A számlálhatatlan csillagoktól.

    Meleg vagy: esőt hozó...

  • Tele vágyakkal zokog a lelkem,
    szerető szívre sohase leltem,
    zokog a lelkem.

    Keresek valakit s nem tudom, ki az?
    A pecek robognak,tűnik a tavasz
    s nem tudom ki az.

    Csüggedő szível loholok egyre,
    keresek valakit a végtelenbe,
    loholok egyre.

    Könnyim csorognak majd kiapadnak
    vágyak magukkal messzebb ragadnak
    majd...

  • 1

    Itt ülök csillámló sziklafalon.
    Az ifju nyár
    könnyű szellője, mint egy kedves
    vacsora melege, száll.
    Szoktatom szívemet a csendhez.
    Nem oly nehéz -
    idesereglik, ami tovatűnt,
    a fej lehajlik és lecsüng
    a kéz.

    Nézem a hegyek sörényét -
    homlokod fényét
    villantja minden levél.
    Az úton senki, senki,...

  • Hegyes fogakkal mard az ajkam,
    Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
    Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
    Harapj, harapj, vagy én haraplak.

    Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
    Csak szép játék vagy, összetörlek,
    Fényét veszem nagy, szép szemednek.
    - Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

    Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
    Hiába minden álszemérem,...

  • Tedd a kezed
    homlokomra,
    mintha kezed
    kezem volna.

    Úgy ôrizz, mint
    ki gyilkolna,
    mintha éltem
    élted volna.

    Úgy szeress, mint
    ha jó volna,
    mintha szívem
    szíved volna.

  • Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
    emlékeimből lassan, elfakult
    arcképed a szívemben, elmosódott
    a vállaidnak íve, elsuhant
    a hangod és én nem mentem utánad
    az élet egyre mélyebb erdejében.
    Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
    ma már nem reszketek tekintetedre,
    ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
    hogy ifjúság bolondság, ó de...

  • Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
    de azt tudom, hogy szőkék a mezők,
    ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
    s e szőkeségben újra érzem őt.

    Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
    De ha kinyílnak ősszel az egek,
    a szeptemberi bágyadt búcsúzónál
    szeme színére visszarévedek.

    Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
    de tavaszodván,...

  • Oly messze, messze, messze már,
    Hol az öröm s madár se jár,
    Hová a vágy is elhervadva ér el,
    Oly messze, messze, messze vár.

    Szerelem volt a neve régen,
    Tavaszban, éjben vagy mesében,
    Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
    Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.