Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír untalan,
sirva ellebeg.

Villám sáppadón
száll az ég alatt,
képe lenn a tón
gyorsan átszalad.

Villám fényinél
téged látlak itt:
lengeti a szél
hosszú fürteid!

Elmenni vágyom én,
el, el a tengeren,
én szerelmesem,
egyedül veled!

A tolakvót, leselgőt,
hideg zavarót
messze hárítja tőlünk
a hullámzó mélység,
a fenyegető tenger.
Mily bizton volnánk mi,
boldog egyedül!
És jönne a...