Pourquoi donc s'en est-il allé, le doux amour ?
Ils viennent un moment nous faire un peu de jour,
Puis partent. Ces enfants, que nous croyons les nôtres,
Sont à quelqu'un qui n'est pas nous. Mais les deux autres,
Tu ne les vois donc pas, vieillard ? Oui, je les vois,...

Poet: Victor Hugo

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a...

Poet: Victor Hugo

A lába csupaszon, a haja szétziláltan,
kákasátorban ült, térdéig meztelen;
azt hittem hirtelen, hogy tündérre találtam,
s szóltam: A rétre, mondd, eljönnél-e velem?

Szeméből rámsütött az a parázs tekintet,
amely, ha enged is, szép és győztes marad,
s...

Poet: Victor Hugo

Mivel ajkamhoz ért színültig teli kelyhed,
és sápadt homlokom kezedben nyughatott,
mivel beszívtam én nem egyszer drága lelked
lehelletét, e mély homályú illatot,

mivel titokzatos szived nekem kitárult,
s olykor megadatott beszédét hallanom,
mivel ott...

Poet: Victor Hugo