Csitt, csitt!

Csitt, csitt! Csöndbe tipegj, kedvesem az éjben!
Alszik az egész ház, de leselkedik rád,
édes Izabellám, a kopasz féltékeny,
hiába is húztad fejére a sipkát -
hiába siklasz úgy, mint hajnali tündér,
mely táncol a habon, ezüst vízgyűrűknél.
Csitt, csitt! Félve emeld könnyű lábaidat!
Egy nesz, vagy annyi se, s a kopasz fölriad.

A levél se rezzen, a patak se csobban -
csönd van, lecsukódik az éj álmos szeme,
cserebogár dünnyög, hallgatja álomban,
halálra bűvölve, halk éjjeli zene.
Az őrködő hold is eltün szemem elül,
gúnyból-e, jóságból, felhőbe menekül,
nincs fáklya az éjbe, messze tűz se remeg,
édes Izabellám, csak ajkad és szemed.

Nyisd ki a kilincset! de az égre - halkan!
Meghalunk mindketten, ha megcsörrenik csak.
Végre! - s most ajkadat virágos ágyadban -
aludjon az öreg, szikrázzon a csillag,
mirólunk álmodik a szunnyadó rózsa,
tüzünktől bimbózik első kakasszóra.
Tojást költ a galamb, dala ideröppen,
míg csókolom ajkad vacogó gyönyörben.

Collection: 
Szerelmes
Translator: 
Kosztolányi Dezső
1815
John Keats

More from Poet

  • Csitt, csitt!

    Csitt, csitt! Csöndbe tipegj, kedvesem az éjben!
    Alszik az egész ház, de leselkedik rád,
    édes Izabellám, a kopasz féltékeny,
    hiába is húztad fejére a sipkát -
    hiába siklasz úgy, mint hajnali tündér,
    mely táncol a habon, ezüst vízgyűrűknél.
    Csitt, csitt! Félve...

  • Fancy

    Ever let the Fancy roam, Pleasure never is at home: At a touch sweet Pleasure melteth, Like to bubbles when rain pelteth; Then let wingèd Fancy wander Through the thought still spread beyond her: Open wide the mind’s cage-door, She ’ll dart forth, and cloudward soar. O sweet Fancy! let her loose...

  • Ode on a Grecian Urn

    Thou still unravished bride of quietness! Thou foster-child of Silence and slow Time, Sylvan historian, who canst thus express A flowery tale more sweetly than our rhyme: What leaf-fringed legend haunts about thy shape Of deities or mortals, or of both, In Tempe or the dales of Arcady...

  • To Benjamin Robert Haydon

    Great spirits now on earth are sojourning: He of the cloud, the cataract, the lake, Who on Helvellyn’s summit, wide awake, Catches his freshness from Archangel’s wing: He of the rose, the violet, the spring, The social smile, the chain for Freedom’s sake: And lo! whose steadfastness would never...

  • On First Looking into Chapman’s Homer

    Much have I travelled in the realms of gold, And many goodly states and kingdoms seen; Round many western islands have I been Which bards in fealty to Apollo hold. Oft of one wide expanse had I been told That deep-browed Homer ruled as his demesne; Yet did I never breathe its pure serene Till I...