1 Itt tépem le, idegen földön ezt a rózsát; lánykám, olyan szívesen vinném oda hozzád! De míg hozzád eljutok, nagy az út odáig: ez a rózsa rég halott; gyorsan elvirágzik. Ne távozzék szív soha szerelmétől messzebb, mint a rózsát ahova virulva vihessed; vagy fészkéhez alomért fülemüle száll tán, s amíg édes dala élt a fuvalom szárnyán. 2 Úgy hervad el a szirom, úgy hal el az ének, mint a rózsa arcodon, s csengő nevetésed. Őrült, őrült, az vagyok, odahagytam mennyem! Pillantásod, sóhajod hogy elvesztegettem! Fülemüle, rózsaszál hozzád szítja vágyam. Hogy borulnék, lányka, már a szivedre lágyan!
Collection:
Translator:
1822