Ámor, fehérré s vörössé ne tedd a gyönyöreimet és hölgyemnek ne adj fekete szemeket, ritka bájakat. Csak őrültséget adj, mely összehord sok szerelmet nekem. Igazi sport szerelemben a szerelem. Amit szépségnek érzünk, semmi más, csak puszta ámítás. És ha most szeretek ilyen fürtöket, olyan szemeket holnapra jöhet újabb keverék. A szerelem lehet Fekete, kék, mi adja szépségét? a képzelet. Étvágyunk adja meg, nem ételünk, a kéjes ízt nekünk. Bármely fogás lehet Olykor a fácánnál is ízesebb. Magunkban minden a mi fonalunk, egekig, poklokig azon jutunk, mindegy milyen kéz gombolyít. (Vas István)
Collection:
1629